Az ózonos sterilizálás alkalmazása úszómedencékben

Az ózont az 1940-es években fedezték fel, és az elmúlt nagyjából 20 évben használták víz sterilizálására és fertőtlenítésére. Az ózonnak csak kétféleképpen lehet hatnia a vízben lévő szennyező anyagokra. Az egyik a közvetlen oxidáció, amely során az ózonmolekula közvetlenül hat a szennyező anyagokra. A másik út a közvetett oxidáció. Az ózon részleges bomlása hidroxilgyököket és szerves anyagokat termel a vízben. A közvetett oxidációs reakció meglehetősen gyors, nem szelektív, és különféle szennyező anyagokkal reagálhat. A következő pontokat kell figyelembe venni, amikor ezeket a kémiai sterilizálási módszereket alkalmazzák az uszodában.

1. Az ózon felezési ideje a vízben mindössze 3-18 perc, és a medencevíz szűrési ciklusa ennél sokkal hosszabb. Ezért az ózon a medencébe jutás után nem fertőtlenít teljes mértékben, ami azt okozhatja, hogy a medence vizének egy része nem lesz teljesen sterilizált. Tehát az úszómedencét nem lehet csak ózonnal sterilizálni, ehelyett klóros fertőtlenítőszerekkel vagy ózonstabilizátorokkal kell kiegészíteni az ózon vízben való hatásának meghosszabbítása érdekében.

2. Az ózon erős oxidálószerrel rendelkezik, amely a szerves anyagokat egyszerű molekulákra bontja, és ezek a molekulák nem kerülnek be az ózonreakciós folyamatba a víz áramlásával. Így a zöld algák növekedésének alapvető tápanyagává válhatnak. Ennek eredményeként a medence fala vagy szöge hajlamos a zöld algák növekedésére. A medence vizében lévő ózonkoncentráció nem tudja elpusztítani a zöld algákat, így eugenikai szűrési és gyógyszerrezisztencia-problémák merülhetnek fel, ami egy másik oka annak, hogy klóros fertőtlenítőszereket vagy ózonstabilizátorokat kell hozzáadni az ózontartályhoz.

3. Az uszodában lévő ózon reakciómechanizmusa az, hogy először lebontja az emberi szervezet ammónia- és nitrogén-anyagcseréjét (például izzadság, vizelet, orrnyálka, vérhányás, korpa stb.), majd elpusztítja a vízben lévő mikroorganizmusokat. Az uszoda maximális kihasználtsága alatt az ózon a víz szűréséről gondoskodik a sterilizálás helyett. Más szóval, ha sok úszó van, akkor biztosíthatók a kólibaktériumok szaporodási feltételei. Ezért az ózongenerátor üzemideje nem lehet túl rövid.

4. Az ózon rövid idő alatt lebontja a szerves anyagokat, és a klór oxidációs folyamata lassú. Ezért ózon használatakor úgy kell elhelyezni, hogy a szerves anyagokat kezelje, így a medence vizében ne legyen lehetőség a klór elkeveredésére. Vagyis a csővezeték-rendszer elrendezésének úgy kell történnie, hogy a medence vize először az ózonnal érintkezzen a szerves anyagok lebontása érdekében, majd ezt követően induljon be a klórozási folyamat, ami megakadályozza a klór szagának kialakulását, illetve az ózon és a klór kölcsönös lebomlását.

5. Az ózon diffúziós hatékonyságát a buborék mérete határozza meg. Minél kisebb a buborék felülete, annál nagyobb az esélye a vízzel való érintkezésnek. Ezért a túl nagy buborék nemcsak rossz hatékonysággal jár, hanem reagálatlan ózonzárványokat is képez a buborékban. Amikor az ózonnal teli buborék túlcsordul, légúti égési sérüléseket okozhat, miközben az emberek légznek.

6. Az ózon CT-értéke (C a koncentrációt, T az időt jelöli) az ózongenerátor és a fertőtlenítő rendszer egyik fő tervezési paramétere. Például az ózongenerátor ózonkoncentrációja 0,4 mg/l, az érintkezési idő pedig 4 perc. Tehát a CT-érték 1,6.

7. Az ózon oxidációja mikroflokkulációs képességgel rendelkezik. Amikor az ózon teljes mértékben érintkezik a víztel egy effektív CT érték mellett, akkor belép a szűrőeljárás csővezetékrendszerébe. A mikroflokkulációs képesség nagy hatékonyságot mutat, mivel csak kis mennyiségű enzimes tisztítószerre van szükség. Könnyen fenntartható a víz perspektívája 70 méter felett.

8. Az ózonrendszer nem használható ásványvízforrásokhoz vagy hőforrásokhoz, mivel ezek nagy mennyiségű vas- és mangániont, valamint szerves anyagot tartalmaznak. Az ózon hozzáadását az ilyen tulajdonságokkal rendelkező vízhez többnyire semlegesítésre és oxidációra használják, ami a medencevíz vas- és mangántartalmának csökkenéséhez vezet. A magas hőmérséklet szintén az ilyen medencevíz egyik jellemzője, és egy másik fontos tényező, amely nem alkalmas az ózonrendszer számára. A gyakorlatban az ózon 38 Celsius-fok feletti medencevízben van jelen, és nehezen marad életben 30 másodpercnél tovább. Ezért szinte lehetetlen elérni az ózon effektív CT-értékét ilyen rövid behatási idő alatt.